A mindennapok magasztos momentumai
Néhány napja, az utcán. Előttem egy 80 éves 1.30 magas nénike, szedi a vírgácsait. Feketében. Hirtelen megáll és elnyom egy ilyet: azistenfaszára, mit gyűltetek mind össze ebben a tetű városba! Kis szünet, aztán továbbmegy.
***
Nagykároly. Beszélgetés egy élemiszerboltban:
Fiatal sovány pénztároslány: Ne haragudjon 500 lejt nem tudok visszaadni.
Tahó 50 körüli csávó: Akkor én úgy fejbebaszlak, hogy rosszul leszel.
***
Tegnap. Román húsvét. A élelmiszerboltban, ahová járni szoktam nincs vásárló, az egész staff magyar, összegyűlnek a banánoknál, ott anekdotázgatnak. Egy fiatal szöszinek elmagyarázzák, hogy a fagyasztott gordonbleut nem kell kiolvasztani, stb. A szöszi így: megcsinálom neki, oszt aszongya, vigyem innét, mer olyan mint a hányás. Aszondom neki, azistenpicsája, ne edd meg!
2006. április 24., 22:50
Tegnap a temetőben: egy öreg néni, vasárnap délutáni foglalatosságképpen, kétrét hajolva gyomlál egy síron. Másik néni a szokásos ‘ Há kijöttél egy cseppet a temetőbe’ helyett, de ugyanerre való hangsúllyal ezt mondja:’ Azt hallottam, hogy men tudsz mozogni, de akkor jó, ha kijöttél, no.’
2007. április 18., 13:00
A pisztolyt, géppisztolyt még nem forgatjuk olyan jól, mint mintaképeink, a nyugatiak, nem is telik még úgy rá, ezért inkább csak a filmekben csodáljuk őket, de szóhasználatukat már átvettük. Az nem kerül semmibe. Egyszóval globalizálódik és durvul a világ, már az irodalomban is csak a “kemény fiúk” boldogulhatnak.