Tízszavas feliratban három helyesírási hiba, románul is, magyarul is, az etnikumok békés egymás mellett élése és a tolerancia jegyében. Ez már döfi! Mert az egy dolog, hogy a székelyföldiek egy jelentős része sportot űz abból, hogy csakazéttse tanul meg románul (aztán meg csodálkozik, mikor más vidékre kerül és szemberöhögik az üzletben), de ezek szerint magyarul sem tanult meg.

Persze egy magyar anyanyelvűnek nem kis feladat elsajátítani, hogy a román nyelvben nemek vannak, és azokat egyeztetni kell – körülbelül harmadik osztályban tanítják románórán. De ha a közbirtokosság táblaállító bizottsága maga nem tanult meg helyesen írni, mert elbliccelte a román és magyar nyelvtanórákat, hát miért nem kérdez meg valakit, aki viszont eligazodik ebben a felettébb bonyolult rendszerben?

Nem tartom valószínűnek, hogy Lázárfalván egy olyan ember sincs, aki a nemek egyeztetésének nagy és nemes feladatát ne tudta volna helyesen megoldani. Aki tudná, hogy Szent Anna nem fiú, még akkor sem, ha a táblaállító bizottság ezt így gondolja (a ‘Lázárfalvi’ után sem kellett volna kötőjel, mert ez ebben a kontextusban csak felesleges, barokkos díszítőelem). Vagy aki tudná, hogy a „magánterület” szót egybeírják. Mert a magán terület kicsit besenyőpistabácsis, aki azt mondta egyszer, hogy „szeretnék magán beszélgetni”. Ha ez volt a közbirtokosság célja, hogy ezt fejezze ki, nos, elérte a célját.

» további hasonló történetekért katt a Transindex Székely-román szótárára

[kösz’ a fotót zdrangazdranga-nak, a beszólást mezei nellinek]

Elküldve: 2007. november 2., 12:23-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Itt hozzászólhat.