Születésnap elvtársak közt

Elvtársi köszöntővel készültem a hőn szeretett N. Ceauşescu születésnapjára, de letettem róla, amikor kezembe került Dr. Tőkés István harminc évvel ezelőtti köszöntője. Ezt még én sem tudnám túlszárnyalni.

Ja, nem az itt közölt cikkek szerzője az egyetlen, aki így éltette a pártfőtitkárt, de pechjére pont az ő írásaira bukkantam rá. Transindexes barátaim azonban várnak hasonló doksikat az ugyelet[kukac]transindex.ro címre.

ÜNNEPEL AZ ORSZÁG
Református Szemle, 1978/1

Sokrétűen fejezhetjük ki 1918. Január 18-nak 60. évfordulóját: Románia ünnepe, Ünnepel az ország, Ünnepel a haza, A nép és a nemzet ünnepe, A társadalom – s benne az egyházak ünnepe… Ez a sokrétűség is mutatja, hogy NICOLAE CEAUŞESCU államelnököt hatvanadik születési évfordulóján osztatlan tisztelettel és ragaszkodással veszi körül valóban az egész ország: munkások és mezőgazdasági dolgozók, értelmiségiek és más kategóriához tartozók, kicsinyek és nagyok, férfiak és nők, nemzetiségi és felekezeti különbség nélkül.

Az Anyaszentegyház református hitvallású közössége azzal fejezi ki a legtöbbet és a legnagyobbat, hogy az apostoli bizonyságtételt épp az ünnepelt államelnök személyére vonatkoztatva szólaltatja meg: “Isten szolgája ő a te javadra”; “annakokáért szükséges engedelmeskedni a lelkiismeretért is”, mégpedig úgy, hogy nemcsak “tisztességet” és nagyrabecsülést adunk, hanem azt a “szeretetet” és őszinteséget, amely minden parancsolatnak és törvénynek a betöltése.

A tiszteletadás és a szeretet ösvényén még tovább vezet az Ige, amidőn a szívekbe írja: “Tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések és hálaadások” Isten szolgáiért, hogy “csendes és nyugodalmas életet éljünk”.

NICOLAE CEAUŞESCU államelnök életművének méltatása nem igénytelen theologiai folyóíratunk feladata, de akár országunk határain belül gondolkozunk, akár az egyetemes társadalmi-politikai-gazdasági-művelődési-jogi összefüggésekre figyelünk, úgy fejezzük ki legméltóbban bibliás és hazafias tiszteletünket és szeretetünket valamennyi bel- és külföldi olvasó számára, hogy imádságos szívvel kívánunk NICOLEA CEAUŞESCU államelnökünknek jó egészséget, töretlen munkaerőt, és sikeres megvalósítását mindannak, amit világszerte elismert tehetségével végez a kormányzatára bízott Románia Szocialista Köztársaság népe javára éppúgy, mint a humánusabb humánumnak nevéhez kapcsolódó világméretű érvényesítéséért, a szebb jövendő biztosítása céljával.

Dr. Tőkés István

Szerencsére évente nem csak egyszer lehetett köszönteni a Kárpátok Géniuszát:

ESKÜSZÖM . . .
Református Szemle 1980/3

1980. március 28! Olyan tavaszi nap, amely aranybetükkel van immár beírva Románia Szocialista Köztársaság történelmébe. Új kezdésnek, vagy talán – helyesebben – a régiek folytatásának az idejével van dolgunk, hiszen az ország munkás népének egyéntetű akaratát fejezte ki a Nagy Nemzetgyűlés, amidőn Nicolae Ceauşescut, a Román Kommunista Párt főtitkárát, és a Szocialista Demokrácia és Egység Frontjának elnökét ez alkalommal harmadízben választotta meg hazánk elnökévé. Ő volt és marad az ország első fia, akit nagyrabecsüléssel és szeretettel vesz körül – bármely különbség nélkül – az egész 22 milliós nagy család. Ehhez az országos közösséghez tartozik hazai református egyházunk is, amelynek valamennyi tagja imádságos szívvel könyörög az apostoli bizonyságtétel iránti hívségben az első őrhelyen álló vezető férfiú életéért és mindenkinek a javára végzett szolgálatáért.

Az emlékezetes március végi napot úgy örökíthetjük meg református egyházunk számára legméltóbban, ha ebben a történelmi időben arra figyelünk, hogy a megválasztás napján Nicolae Ceauşescu államelnök ajkáról négyszer hangzott el a roppant horderejű szó: “Esküszöm” . A négyszeres esküvés magában hordozza a beszélő államelnök személyiségét és teljes elköteleztetését, valamint a haza egész népét és annak minden nemes törekvését és sorsalakító akaratát. Az államelnök személyiségében együvé tartozik mindenki és minden, akiket-amiket magába foglal a multakat-jeleneket-jövendőket jelző szó: a haza.

Erre a hazára esküdött először az államelnök. Elkötelezte magát, hogy szolgálni akarja határtalan hívséggel és rendíthetetlen szilárdsággal a 22 milliós család független, szuverén és sérthetetlen országát: Románia Szocialista Köztársaságot. Eközben nyilvánvaló, hogy a haza és az ország annak a népnek a kifejezője, amelynek fiai és leányai, felnőttjei és gyermekei, vezetői és vezetettjei alkotják az egységes nagy családot. Az esküvéssel vállalt szolgálat tehát az élő életet munkálja a szocialista életrend keretei között.

Az eskü második tekintete az ország Alkotmányára és törvényeire néz. Ezt más szóval a legalitás, a szocialista demokrácia, a humaniznus és a társadalmi etika fundamentumának is nevezhetjük. Valamennyi említett és nem említett alkatelem annyira össze van forrva államelnökünk személyiségével, hogy bármelyikükre gondolunk: szükségképpen a Nicolae Ceausescu név rajzolódik szemeink elé, s ugyanígy a nevéhez szükségképpen társul a törvényszerüségnek, az emberies emberiességnek, a társadalmi etikának, a méltányosságnak, az építésnek, az új rendnek és sok-sok fogalomnak a gazdag tartalomvilága.

Harmadszor a külpolitikára hull az eskü szava úgy, hogy mindnyájunkat bekapcsol az egyetemes emberiség vérkeringésébe. “Egész láthatár” tárul föl szemeink elött, melynek igazi meghatározója a népek közötti berátság és megértés, együttmunkálkodás és közös célokhoz vezetö közös utaknak a keresése. Ilyen történelemszemlélet mellett mintegy természetessé válik a gondolkodó elme számára, hogy Nicolae Ceausescu államelnök, óceánokon innen és túl, az egész világ érdeklödésének a középpontjába került. Olyan szilárdsággal és bátorsággal képviseli a haladás eröit és a népek közötti megértés-barátság lelkét, hogy állásfoglalásai és általános magatartása elött a tisztelet zászlaját lobogtatja ma – írásban és szóban – az egész emberiség.

Végül mindeneknek a koronáját képezi a negyedik “esküszöm” ige, amely összefoglalóan állítja ország-világ szemei elé a szocialista nemzet felvirágzásáért és dicsöségéért folytatott lankadatlan küzdelmet. Közösségi cél és közösségi szolgálat! A legnagyobb megtiszteltetés, amit egy nép ráruházhat arra a férfiúra, akiben fölismerte és elismerte valamennyi nemes törekvésének a megtestesítöjét. Ezt a “legnagyobbat” jelenti mindnyájunk számára Nicolae Ceausescu államelnöknek 1980. Március 28-i megválasztása. Szolgálatára és életére a történelem Urától kérünk gyümölcsterméssel gazdagon megbizonyított áldást.

Dr. Tőkés István

28 válasz: “Születésnap elvtársak közt”

  1. Székely Autonómia

    A megjelent szöveg az akkori korszellem természetes része! Az egyházak abban az időben csak úgy tudtak írott sajtót kiadni, ha vállalták, hogy az első 1-2 oldalon a vezért dicsőítik! És mindig kellett egy áldozat aki a nevét kellett adja a bükkfa nyelvezetű szükségszöveghez! Szerintem, még az is lehet, hogy a Szeku szolgálatos munkatársa írta az egészet, és a végére odabiggyesztették Tőkés István nevét…!
    Nem tartom égbekiáltó bűnnek a bemutatott írásokat! Tendenciózus az egész, és a cél, hogy Tőkés Lászlót, édesapja révén, lejárassák!
    Sokkal jobban számon lehetne kérni a jelenlegi RMDSZ-es vezérkar egykori pártaktivista és szekus múltját! Bezzeg ezzel nem foglalkoznak a Magyar Elvtársak, mint ahogy nem érdekli őket Szekelyföld sorsa sem!!!

  2. Eriggy má

    Hát kérem, hogy kerül a csizma az asztalra??? Mi köze Szekelyföld autonómiájának egy ilyen benyalós szöveghez? Vagy már csak ilyenekbe lehet belekapaszkodni? Mert ha igen, akkor rég megette a fene az egészet… Amúgy meg a ft pispek úr se nagyon zavartatja magát attól, hogy a környezetében is vannak akik ugyanígy csontig be a diktatornak… egyes esetekben akár versben is.

  3. reader

    tehát, a neked megfelelő embernél nem bűn, akit meg utálsz, annál persze, hogy az. És persze, nem fogod fel, hogy ez nem a másik fél védése. Olyan ügyesen beszívtátok a magyarországi jobboldali maszlagot, hogy öröm nézni… Orbántól kaptok majd autonómiát, ne félj, csak kíváncsi vagyok, mi lesz a többi székelyföldi emberrel: költözzenek el? Amúgy: mit tettél te az autonómiáért?

  4. Partium

    Engem a Partium sorsa érdekel.
    Vagytok ti ott elegen…bár közületek egyesek azzal foglalkoznak ,hogy kilopjátk az erdőből a fát, mások meg azzal hogy eladnak benneteket kilóra az államelnöknek…

  5. Iniepop

    Nyekk.

    S a globális felmelegedésről még nem is beszéltétél, amiről szintén az RMDSZ tehet.

  6. acs

    hany eves is voltal 1989 ben, zeno?

  7. Szabo Istvan

    Tény: zűrzavaros idők voltak. az is tény, hogy a Református Szemle rengeteg értékes cikket is közölt a propaganda irományok mellett. Szükséges rossz….?
    De az engem is borzasztóan zavar, hogy olyan személyek, mint például B. Z., a Partiumi Közlöny szerkesztője (a Királyhágómelléki Ref. Egyházkerület hivatalos lapja) egykor szinte überelhetetlen verseket írt és közölt a diktátor éltetésére. Hogyan foglalkoztathat ilyen embereket az egyház vezetése? (Csak én késtem volna le nyílvános bocsánatkéréséről…?) Ez leginkább elvi kérdés! Sokakról kiderült már (de talán még többekről fog) hogy akik ma “nagy magyarok”, bizony a múltból nehéz takargatnivalókat cipelnek a lelkiismeretükben. Vajon ez a takargatás, ravasz “magyarkodás” hova vezet? Megtisztuláshoz? Nem igen hiszem….

  8. kekec

    Nos, a kettős mérce igencsak használatban van: ha TL-papáról derül ki hogy keményen benyalt, az kényszerből való, már-már mártiromsággal felérő (hős)tett, ha a másik táborhoz tartozók valamelyikéről, akkor “monyonle!” De hát ez nem újdonság: ha RMDSZ-képviselők próbálnak (Uram bocsá’: a köz javára) valemely készülő törvény kapcsán egyezséget kicsikarni parlamenti képviselőtársaikból, akkor fuj-fuj, csúnya hazaárulók, le velük, de rögvest, ám ha maga TL vonul Basescu elnökhöz a Néppártba való befogadásááért kuncsorogni, az nemes, férfias, mi több, a nemzet egyeten módon való megmentését biztositó hőstett. Ja.

  9. kolozsvári

    Üzenet a bálványimádó székelyeknek:

    Quod licet Iovi, non licet bovi! Most már válasszák meg hova tartoznak a latin mondásban. De ha nem értenék, akkor elolvashatják újlatin nyelven is: Ce face popa, să nu facă satul! Vagy tényleg megfogadták Iov parancsát és nem tanulnak újlatinul? A Zsolt-ok megdícsérnek!

    Ennek a mondásnak az elvét elfelejtették annak idején a Nagy Itélő szekértáborából a tőle kirugottak, mint Nagy Benedek, Bárány, stb. és szégyenszemre leborult előtte a “nem szeplőtlenül született” RMDSZ! A “püspöki” palást elég nagy, hogy elegen megbújhassanak alatta azok, akik megmaradtak gyantaszagú tömjénükkel szolgálatában. Hisz pont ezért aggaták a vállára a palástot!

    Megérte? És hova lett a 200.000 erdélyi a Vizionér 18 éve tartó motola-lekommunistázásánál, lekollaboránsozásánál, leszekusozásánál többet nem tudó, média kizárólagossággal bíró ócsárlásainak elreménytelenítő kikiabálása folytán? …porlik mint a szikla, ..- de a port leglább gyüjtsétek össze, gyúrjatok agyagot belőle a 2. udvarhelyi, haromszéki, gyergyói vagy széki, stb. szoborparkok részére!

    Két Szentje van a székelységnek, íratta az iskolásokkal a friss főtanfelügyelő, fia a fenti szerzőnek és testvére a bálványnak valamikor 1990-ben: Márton Áron és Tőkés László! Ezt jól megtanulták akkor a mostani szavazói. Így nevelte a mindenkori Iov a maga bov-jait!
    Tanulj tinó, mert ökör lesz belőled – mondták eddig. Most változtatni kell az új módi szerint: Hazudj ökör, mert Isten lesz belőled! Ámen!

  10. Szabo Istvan

    Az talán nem is annyira megdöbbentő, hogy 1990-ben Tőkés Lászlót Márton Áronnal emlegették egy lapon (tudatosan nem használom a “kolozsvári” által említett “szent” kifejezést, mert egyértelmű túlzás, sőt annál is több…). De úgy, ahogy Szent Ágostonról sem lehetne életének első évtizedei alapján azt mondani, hogy ez a SZENT Ágoston jókora szoknyapecér, hanem látni kell életének későbbi mozzanatait is. Nos lehet, hogy Tőkést sokat “szent”-nek kiáltották a vátozás hevében, de illik, sőt kötelező megnézni, hogy ez az ember mit tesz ma az “egyházamban” (ahogy mondani szokta). Vehet még 180 fokos fordulatot élete, megtérhet, s talán akkor ismét méltó lesz arra, hogy a Márton Áronéval egy mondatban említsék nevét.

  11. kekec

    Az a nagyon keserves, hogy a röhögő harmadik, a mindegy-milyen-párti-de legyen Decebal-utód elvet valló többségiek immáron joggal-okkal röhöghetnek, mert megtalálták (esetleg készen, de biztos, hogy nem ingyen tálalták nekik!!!) a módszert, hogyan szabadulhatnak meg az oly hosszú ideje jelentékenynek bizonyuló és kellemetlenül közbe- és beleszóló kisebbségünktől: a romák példája szerint.
    Mert, mint tudjuk, ha ők képesek lennének összefogni, akkor már az ő nyelvükön iródna az alkotmány is, s nem csupán Romániában… de mivel az is tudnivaló, hogy ha két képviselőjük találkozik, abból kizárólag csak balhé lesz, egyszerűen le kellett koppintani a mintát, s máris jöhet a nagyon ősrégi mondás beigazolódása: oszd meg, és uralkodj…
    És még mindig van, aki ez tnem veszi észre? Persze- de csak azért, mert a zsebe másképp diktál.

  12. abe kobo

    Két dolog egyértelmű:
    Egy: Tőkés István, anno, a komenisták farát csókolgatta, egy szebb jövőért, vagy csak úgy.

    Kettő: a transindex jeles szerzője a tőkés lászlő hátulját harapdálja itt közvetve, míg az rmdsz titánjait meleg elnézéssel kezeli. Erről valljon a szerző, miért ez elfogultság? Miért nem olvashatttuk a transindex hasábjain soha az rmdsz hőseinek örökbecsű műveit?
    Például: Húszmillió szívet összefogni etc. Olyan szomorú, hogy még a transindex lólába is kilóg, mi szegény rommagyarok igazán nem ezt érdemeljük.

  13. istvanvisky

    Nem az a legnagyobb baj, hogy születtek ilyen írások. Egyrészt nem mindenki született mártírnak, másrészt pedig volt úgy, hogy magyar intézmények – kolozsvári Teológia – fenntartásának érdekében írni kellett, mert kellett. A baj az, hogy a múlttal nem volt bátorságunk szembe nézni. Sem azoknak, akik írtak, sem azoknak, akik fenyegetéssel, lelkik terrorral kikényszerítették ezt. Az egyház a kommunizmus idején nagyon gyáván viselkedett, de ez akár menthető is lenne azzal, hogy az erdélyi magyar intézmények miatt volt gyáva. De az, hogy ma, közel 20 évvel a rendszerváltás után még mindig gyáva a saját múltjával szembenézni, az menthetetlen. Hogy politizáljon helyesen az egyház ma, ha a múltbeli politizálásának mérlegét még nem vonta meg? Nem személyekről és nevekről van szó első sorban, hanem a múlt démonairól.

  14. Laci

    Talán az sem lenne rossz ötlet, ha az összes idevágó cikket közölnétek a Református Szemléből.
    Jótékony dolog lenne, márcsak azért is, mert őszintébbek, mint hinni szeretnénk.

  15. ubu roi

    Felhaborito, hogy Tokes Laszlo, mikozben az RMDSZ-t kommunistanak nevezi, volt talpnyalokkal veszi korul magat, mint a fenti iras is bizonyitja

  16. migrans

    Mint teljesen kívülállónak csupáncsak egyetlen hozzáfűzni valóm lenne:
    Tépjétek egymást, ahogy bírjátok, szidjátok, csepüljétek egymást (ha lehet, jobb magyar nyelven, mint az “anyaországban”), de könyörgöm:

    Ne emlegessétek egy mondatban Márton Áront Tőkéssel!

    Ami sok, az sok!

  17. kordon

    Érdekes, esztergomiként olvasni a hozzászólásokat, hogy a rendszerváltást követően 18 évvel két országban mennyire ugyanazok a problémák vetődnek fel.
    Azért figyeltem fel a cikkre, mert a város FIDESZ vezetése nemrég támogatta Tőkést 1 millió forinttal, aki “természetesen” nem a kampányra költötte.
    Az apák bűne természetesen nem húzható rá a fiukra, de Tőkés az életutjával bebizonyította, hogy nem tisztelhető ember.
    Pedig a forradalomkor szájtátva néztem a tévén, hogy milyen bátor. Nagy utat járt be azóta.

  18. ubu roi

    Jaj. Az elozo kommentem cikizes volt, csak azert kuldtem, lassam, ezt is torli-e a moderator, mint a cikket nem-helyeslo, megelozo megjegyzest? Pliiiz kedves ‘moderator’, ne cenzurazza ki ezt a helyesbitest!

  19. Pálinkabarát

    Miért ne venné körül magát volt talpnyalókkal,hiszen nincsenek volt talpnyalók,csak talpnyalók,azok márpedig mindig jól végzik munkájukat.A megbízhatóság igen fontos.Egyébként,a talpnyalásnak nincs ideológiai színe.

  20. Kasper G.

    Ma igen, ez megint egy Zéno(n) apóriái közül. Leközöl valamit, mert olvas végre valamit. Kap egy csomó választ, mert csomóan megértettek ebből valamit. A jobboldal az autonómiával nyomul rögtön, meg téellel, ahogy ezt, persze ZT előre látta. Egy másik oldal, most azt hiszi, valamit legitimálhat.
    Ha Zénó más folyóiratokat, szaklapokat is olvasott volna, ha nem most, akkor akkor mikor azokat írták – zsengébb kora ezt nem tette akkor lehetővé -, tudná, hogy ez szinte kötelező retorikai elem, mármint, hogy a dicső vezetérkarnak be kell nyalni, főleg januárban, ugye. Különben mi lesz a következő 11 lapszámmal. Mondom, ha ZT mondjuk átnézte volna a Korunkot, Művelődést stb. többet tudhatna erről, és kevésbé tudna csúsztatni olyasmivel, hogy mondjuk Tőkés Istvánt (tényleg, él-e még?) elvtársként pozícionálja az elvtársak közé. (Az még senkinek se jutott eszébe, hogy Kántor Lajostól számon kérjen ilyen retorikai eljárásokat? Ő még él, és ugyanott nyomul.)
    Na, igen. Retorikai alakzat. Erről jut eszembe: RMDSz-fórumnak kell-e tartanunk a Transindexet azért, mert benyalt nekik? Úgy emlékszem, volt időszak, mikor az oldal design-ja megváltozott, és nem tudtuk eldönteni, Transindexet nézünk-e vagy a Szavazz Basescu ellen! című portált. Arra kellett volna gondoljunk vajon, hogy a Transindex pártfórum?
    Sosem tudhatjuk meg. Úgy értem: az igazságot.

  21. Kasper G.

    Kedves ez a moderátor. Eszembe juttatja a Református Szemle azon számait (amelyek persze nem januárban jöttek le), ezzel a címkével: CENZURAT.
    Jó, mi?

  22. Kasper G.

    Mennyi idő kell egy 20 soros szöveg “moderálására”? Csak kérdem.

  23. Szabo Istvan

    Kedves “Kordon”!

    Örömmel olvastam reakcióját. Azt hittem, hogy az Anyaországban mindeki nagy Tőkés-fun. De látom, Önöknél is van, noha távolabb vannak, akik a felszínen túl is látnak valamit….

  24. pa-pa

    Hát, ez tényleg megdöbbentő… Még akkor is, ha tudjuk: ára volt annak, ha valaki főszerkesztő volt, és szerette volna lapját (a lapot) megjelentetni. Hogy miért kell ezt összekapcsolni mindenféle politikai konstellációval? Apa és fia között vérségi kapcsolat van, de bűnhödni a fiam, vagy az apám hibáiért, azt mégiscsak soknak találom…
    István bácsit nagyra becsülöm. Éppen ezért talán elvárható egy bocsánatkérés a múlt “kényszerhelyzetei” miatt. És akkor hitelesen lehet tovább cikkezni, megszólalni, képviselni a valódi értékeket. Ha nem nézünk szembe magunkkal, tévedéseinkkel, akkor mire szándékszunk építeni a jövőt? Homokra?

  25. Szabo Istvan

    Válasz a Kasper G. által feltett kérdésre: hála Istennek Tőkés István él, és aktívan tevékenykedő nyugdíjas teológiai professzor.

  26. zuboly

    Senki sem tehet arról, amit felmenője vagy leszármazottja tesz. T.L.-t nem ezért kell szeretni vagy nem szeretni. T.L. annak idején hősként viselkedett, és ezen sem változtat semmi. A kellemetlen az, hogy a hősök közül aki nem hal bele hőstettébe, tovább él, és nem tud folyamatosan hős lenni, lassan megszürkül, és meglátjuk hibáit is. Ami meg a bárkinek bármikor benyaló embereket illeti, hála istennek nincs olyan sok, tehát ha valakinek szüksége van rájuk, muszáj a meglévő készletből merítenie.
    Gátlásaik sem a talpnyalóknak n, sem az őket igénybe vevőknek nincsenek.

  27. Ercsey-Ravasz Ferenc

    Az akkori írásokra van mentség, a húsz éve tartó hallgatásra nincs. Ez mindenkire érvényes, dr. Tőkés Istvántól az RMDSZ főmukikon keresztül a neves operatőrig.
    Ami Tőkés professzor urat illeti én mostanában azt furcsállom nála, hogy milyen vehemensen tud tollat ragadni fia védelmében, valahányszor valaki bírálni merészeli valamilyen ügyben.
    Már a tízéves gyereket is kiröhögik a haverjai, ha folyton mögötte ugrál az apukája, Tőkés László pedig már sikeresen bejárta a “de sublime au ridicule” teljes egylépésnyi mikrovilágát, a nevetségesség igazán nem hiányzik neki…

  28. Rákóczi Enikő

    Kérlek segítsetek! Én a szakdolgozatomat írom: Románia a ’80- as években és a rendszerváltás címmel és nem találok hozzá semmi anyagot. Ha tudtok olyan könyveket vagy hajdani újságcikkeket ami kapcsolódik a témához kérlek küldjétek el nekem erre az e-mail címre: eniko1984@yahoo.com. Segítségeteket előre is köszönöm

Válasz