Öööö, kumszeszpune?
Gyermekkorunkban román barátaink szóltak, ha magyarul beszélgettünk: nem fordítjuk le, amit mondunk, hogy ők is értsék? Erre aztán hebegtünk-habogtunk-feszengtünk, döcögve, kumszeszpunezva előkerültek a román szavak, mígnem a román – megunva a hülye helyzetet – legyintett: inkább hagyjuk, annyira nem is érdekes.
Alább egy, a román blogoszférában keringő gyöngyszem, kétnyelvűség-témában:
2008. november 7., 11:52
Egy ilyen szorolapot Csikszeredaban nyomtak a kezembe oktober elejen. Csak magyar anyanyelvu ismeroseimnek mertem megmutatni
2008. november 7., 12:06
Ebben az esetben nem a román nyelvtudásról (avagy nem tudásról) van szó, hanem általános félanalfabetizmusról: a magyar szövegben is vannak hibák, nem beszélve a felkiáltójelek görcsös használatáról.
2008. november 7., 12:47
váj csé inált
váj csé inált
észte ácsészt primitor dé oászpéc
észté in já
észté in já
fátő máré dé vindut?
dákő nu észté in já
fátő máré dé vindut
szö szé döröméászkö
acsészt primitor dé oászpéc
2008. november 7., 15:30
A magyar szöveg legalább rendben van, azért az se semmi, még a határhoz ilyen közel sem. A többi muhaha.