Hogyan (ne) keserítsd meg egy újságíró életét?
Figyelem, mindazok, akiknek az életben volt, van vagy lesz dolguk újságíróval! Létfontosságú, bennfentes információk következnek. A lényeg: az újságírónak herótja van minden olyan, neki elküldött, közlésre szánt szövegtől, amit .jpg, .pdf vagy egyéb, elsősorban nem szöveg tárolására kitalált fájlformátumban helyeznek el (.doc, .rtf vagy akár a levélbe való bemásolás helyett).
Az újságíró nem érti, bizonyos rendezvényszervezők, sajtóreferensek, intézmények képviselői miért keserítik az életét ilyesmivel.
Valami bajuk van netán az újságíróval?
Újságíró emiatt nem hajlandó lelkiismeretfurdalást érezni: csupán a dolgát végzi, és enyhén szólva nem szereti, amikor mások őt ebben akadályozzák.
Mivel újságíró tisztában van azzal, hogy fent említett rendezvényszervezők és sajtóreferensek közül egyesek garantáltan nem értik, miről is beszél, gyengébbek kedvéért elmagyarázza. Az újságíró gyakori munkamódszere, hogy copy-pastel (magyarán, kimásolja a szöveget a kapott doksiból, és átmásolja a sajátjába, amit aztán nyomdába küld vagy feltölt internetre).
Elrettentő példa: újságíró ebben a formában kapta meg a Mátyás Napok programját. Kapott nyolc hasonló doksit, minden napra egyet, és semmi egyebet.
Az újságíró több okból is szereti a copy-paste billentyűkombinációkat. Elsősorban, időt spórol, és ez számára fontos, lévén az újságíró egyik alapjellemzője, hogy folyton siet, ha pedig nem siet magától, akkor siettetik mások (lásd: szerkesztő, tördelő, nyomda). Másodsorban, az újságíró igyekszik nem tévedni, mert
nem rajong azért, amikor hibaigazítást kell közölnie
vagy eszközölnie – számára ez ugyanis ciki. A copy-paste használata pedig éppen az utóbbi elkerülését segíti elő – amikor egy szöveg ezekkel a billentyűkombinációkkal kerül át egyik dokumentumból a másikba, nem változnak benne az időpontok, nevek, idézetek, röviden, mindaz, aminek elgépeléséért az újságírótól hibaigazítást szoktak kérni.
Ennek ismeretében talán érthető, hogy az újságíró haját tépi és anyázik, amikor például egy rendezvény programját kizárólag .jpg vagy .pdf fájlformátumban kapja meg (jelzem: újságíró tudja, hogy .pdf-ből is ki lehet másolni a szöveget, azonban a kiirthatatlan formázások megkeserítik az életét). Minél hosszabb a szöveg, annál nehezebb dolga van, és annál jobban anyázik, és bármennyire is elszomorító ez, nem a .jpg vagy .pdf fájlformátumokra, hanem arra a személyre, aki így küldte el neki a dokumentumot.
Újságíró jelzi, elege van a copy-pastelhetetlen doksikban érkező szövegekből, és minden további magyarázkodás és a küldő értesítése nélkül lemond ezek közléséről. Illetve: anyád.
2009. március 7., 16:45
ez is érdekelhet téged:
http://tusszenteseim.blogspot.com/2009/02/pr-es-media.html
2009. március 8., 09:27
Azert eleg rohadt egy allatfaj az ujsagiro. Egy biztos: aroganciaban verhetetlen. Ejtek ratok firkaszok! Senkinek sem konnyu.
2009. március 8., 13:43
Aki újságírásra adja a fejét annak számolnia kell az ilyesmivel. Mindenkinek megvannak a saját problémái, de mégsem kürtölik világgá, ahogy a cikk szerzője teszi. Először meg kéne tanulniuk a drágalátos újságíróknak helyesen magyarul írni, vagy ha nem megy akkor legalább használjanak magyar szótárral ellátott office-t, mert az kiszűri az égbekiáltó hibákat. Rengeteg cikket olvasok nap mint nap az interneten és mind tele vannak helyesírási hibákkal és magyartalan mondatokkal. Ezt, kérem tessék figyelembe venni.
2009. március 8., 14:09
ugyan…ujsagirok oromere kozolnem, hogy mar regesre feltalaltak olyan programokat, amikkel .pdf vagy egyeb kepformatumot konnyen doc formaba lehet atmenteni…
2009. március 8., 15:07
újságíró tanulja meg a html alapjait, tanuljon a wysiwyg szerkesztőkről, ha már a szövegek kezelése a szakmája, és azokat neten teszi közzé. tanuljon a számítógépekről általában, ha már az a munkaeszköze. amikor ilyesmivel bajlódik, újságíró gondoljon a régi szép időkre, amikor még a betűket kézzel helyezték el. újságíró tanuljon, és nem utolsó sorban: végezze a munkáját.
2009. március 8., 15:46
csak halkan mondom, és nem a lehetetlen formátumok védelmében: újságolvasó pedig imááádja, amikor újságíró fantáziája a kopipészt használatával zárul, melynek köszönhetően adott eseményről betűre ugyanaz, az esemény szervezői által írt sajtköz olvasható minden újságban.
2009. március 8., 20:54
PDF-bol is lehet copy-paste-elni…
2009. március 9., 00:35
tudjuk: az újságíróknak ki kell nyalni (én is jobban szeretném, ha készen kapnám azt az anyagot, amit a “munkám” címszó alatt később leadhatok)
tény, hogy ha megvan ua. az anyagunk .doc-ban is, akkor miért végeztessünk másokkal fölösleges munkát, ha nekünk egy sima attach file-ba kerülne? ráadásul azt az elégtételt okozzuk Újságírónak, hogy ki van neki nyalva és a végén mindenki jólérzi magát, jöhet a reggeli kávé.
2009. március 9., 09:50
Azért a bőr a képedről lesülhetne!
2009. március 9., 10:30
Jaaa, hogy dolgozni is kéne. A munka meg büdös. Értem már.
Komolyan, baromi nehéz lehet a mai világban. Jön az infó ezercsilliárd csatornán, kiválasztod ami szerinted érdekes, esetleg, neadjisten leforditasz egy cikket angolból, és megvan az újság, magazin.
2009. március 9., 15:27
Reakció itt: http://eborbath.blogspot.com/2009/03/fika-transindexre-avagy-egy-ingyenelo.html
2009. március 9., 16:02
En is szidom az ujsagirokat, mert mast nem is nagyon csinalnak mint copypaste-eznek (sorolhatnam a sok .doc file-ban leadott ismertetoket amiket irtam es a kedves ujsagirok csak ugy kozzetettek, meg ala is irtak).
es persze mert egy lopas vagy gyilkossag vagy tom is en kinek a bugyija jobban erdekli oket mint pl. egy kulturalis rendezveny. hogy az nem eladhato – hat csak ha inkompetens ujsagiro vagy.
Ezentul meg jobban fogom szidni…
2009. március 9., 18:12
Remélem, hogy azok akik szidják az újságírókat legalább egy sajtótájékoztatón résztvettek, egy nénikével elbeszélgettek telefonon, egy tükröt elkészítettek, és SOKSOK szervezővel, politikussal összevesztek.
Az olyan újságíró aki kopipéjsztel, aminek következménye a plagizálás, nyugodjatok meg kedves olvasók, hogy megkapja a magáét!
Aki kulturális rendezényekről akar olvasni… keressen olyan témájú cikkeket. Ha nem kap, írja meg, küldje be a szerkesztőségnek… lehet, hogy közzé teszik, de az is lehet, hogy nem!
2009. március 10., 00:18
ja, és ne feledjük: függetlenül attól, hogy az Újságíró mennyit dolgozik, nekünk érdekünk, hogy megjelenjen az információ, amit elküldtünk neki. (egyébként miért küldjük el? hogy vagánykodjunk, hogy ni, mi ilyet is tudunk?). s akkor adjuk meg neki a .doc-ot – a császárnak, ami a császáré -, hiszen a kakasülőkéjén elvárja.
2009. március 10., 08:30
Olyan újságot és weboldalt is láttam már, ahova jpg volt copipésztelve… Mi ezzel a gond?
2009. március 10., 14:24
Az a gond, hogy kényelmetlen. Kell jobbra-balra kattintgatni, még akkor is, ha történetesen nem kopipésztelni akarsz, hanem átírni a szöveget olyan stílusúba, ami megegyezik az általad képviselt sajtótermékével.
És az is nagy gond, hogy szakmaiatlan, mármint pr részről. Újságírói részről meg: az újságok hírrovatát nem töltheted meg plakátok képeivel.
Annak, aki azt mondja, hogy másnak is van elég baja, mégsem kürtöli szét: jó lenne, ha ő is kikürtölné, mert a néma gyermeknek az anyja sem érti a szavát. Lehet, ha könnyíthetne magán. Lelkileg mindenképp.
2009. március 10., 20:53
Nézd meg kérlek, hogy mit írtam. Azt írtam, hogy világgá kürtöli! Ha egy újságírót idegesít, hogy mások ilyen meg olyan formátumokat küldözgetnek neki és nem tud mit kezdeni velük, akkor ne Erdély egyik legnagyobb hírportálján tegye közzé ilyen jellegű gondjait, mert senkit nem érdekel! Minden embernek nehéz az élete, ha ezt eddig te nem tudtad, akkor sajnálom. Az hogy szerelmi bánat érte vagy megy a hasa, megírhatja nyugodtan, de a szakmai gondokat hagyja meg magának. Képzeld el, ha egy takarítónő vagy egy vízvezeték szerelő a munkájával járó gondjairól indít blogot. Az az ember aki másoktól várja a gondok megoldását vagy nagyon naiv, vagy nagyon lusta. Ha a szakmádat te választod, akkor viseld a vele járó következményeket és próbálj meg túlesni rajtuk.
2009. március 11., 15:50
Isten óvjon azoktól a PR-osoktól, rendezvényszervezőktől, sajtófelelősöktől, akik úgy érzik, kegyet gyakorolnak az újságíróval szemben, ha egyáltalán bármiféle formában hírt adnak az általuk szervezett eseményről! S még ők vannak felháborodva, ha az illető – akinek igenis jobb dolga is van, mint rövidhírt fabrikálni a képen megjelent infókból – visszaír, hogy bocs, de kösz. “Ha egy újságírót idegesít, hogy mások ilyen meg olyan formátumokat küldözgetnek neki és nem tud mit kezdeni velük, akkor ne Erdély egyik legnagyobb hírportálján tegye közzé ilyen jellegű gondjait, mert senkit nem érdekel!” – márpedig téged is érdekel, kedves NitRo, hiszen még azzal is fárasztottad magad, hogy kommentet írj a poszthoz. A szakmával járó következményekről meg annyit, hogy nehogy már az újságíró végezze el a PR-os munkáját is!
2009. március 18., 15:09
Kurvara unom az ujsagirokat (igy altalanositva), egy par igazan profit szeretek, de a tobbi 99% kozepszeru okoskodo ingyenelo kekeckedot azt unom.
2009. június 18., 23:11
hát ez nem volt egy okos meglátás zéno részéről… és csak önmagára gondol. ejnye bejnye hova jutottunk! bazeg.