Agyhalál
Egy olvasóm küldte, köszönöm. A szöveg a következő:
Tekintsd meg az alábbi képet (lám, a hazai szépirodalom nem veszítette el súlyát, széles társadalmi körökben képes hatni, hiszen ím, megszólítják a “sorstalanokat”), aztán klikkelj rá ide:
http://www.gojmotorosok.hu/web/guest/start
2006. október 11., 20:35
A ,,nemzeti közép” és a ,,modern baloldal” pocsék kormányzása, dec.5-i kampányolása ilyen téves és sajnos káros konklúziók levonására késztet egyeseket.
Ha a Wass Albert szobort engedélyeznék a magyar fővárosban,
Ha a Turulszobrot nem akarnák lebontani,
stb., akkor vajon lennének ilyen emberek?
2006. október 28., 19:20
Lennének. Ne légy ennyire naiv.
Dec. 5-e előtt nem volt szélsőjobb? Ugyan már.
2006. október 28., 21:02
Amúgy nagy nevek díszítik a vezetőség listáját.
Nagy Feró…
Tátrai Tibor…
Ki hitte volna?
A Nagymagyarország-térképet pedig egyre kevésbé értem. Tényleg komolyan gondolják ezek az emberek? Gondolkoznak? Vagy csak a dac szól belőlük – egyáltalán, mostmár ki ellenében?
2006. október 30., 22:57
Lennének, de lehet, hogy nem ekkora számban, nem biztos meggyőződéssel, pl. nem lennének annyira biztosak a dolgukban, hogy polóra nyomtassanak ilyen véleményt. Nem számítanának arra, hogy mások tetszését elnyerik.
A nagymo. térkép pedig egy jelkép (, szépen fogalmazva): történelmünk sűritett jelképe. Akik ilyen térképet tartanak azok azt akarják, hogy egyetlen magyar ember se legyen aki elfelejti, aki nem tudja, hogy a magyarság hol élt és hol él legalább 1100 esztendeje.
2006. október 31., 12:52
„A nagymo. térkép pedig egy jelkép (, szépen fogalmazva): történelmünk sűritett jelképe. Akik ilyen térképet tartanak azok azt akarják, hogy egyetlen magyar ember se legyen aki elfelejti, aki nem tudja, hogy a magyarság hol élt és hol él legalább 1100 esztendeje.”
Például Horvátországban, nem?
Komolyra véve a szót: én ezt a jelképet inkább szegénységi bizonyítványnak érzem, jelzésnek, hogy valaki nem képes szembenézni a jelen realitásával, de a múlt hibáival, vaskos balfogásaival sem.
Hogyha (egykori) országhatárok felemlegetésére van szükség ahhoz, hogy valaki tudatosítsa, hol élt és él a magyarság 1100 esztendeje, akkor régen rossz az egész…
2006. november 1., 18:31
1.Zrínyi M. a következőt mondta magáról: ,,horvát vagyok, tehát magyar”. Ez a fajta identitás a 800 éves perszonálunió gyümölcse.
2.Tipikus baklövés. Horvátország mai kiterjedése nem azonos a történelmi Horvátország-Magyarország határvonallal. Kelet-Szlavónia, a Baranya háromszög bizony ottragadt – ha csak a 19.sz-i és 20.szi-i térképeket vetjük össze.
3.Egy rendszer hibái nem jogosítanak fel senkit arra hogy gaztettet kövessenek el az ország ellen, majd az utódállamok ugyanolyan, ha nem még rosszabb rendszereket kezdenek üzemeltetni.
Az utolsó mondat ,,országhatárok felemlegetésére van szükség…régen rossz”. Hát éppen ez az, szerintem is rossz, rossz az, hogy Trianont Mo.-n úgy állítják be mint történelmi szükségszerűség, nem beszélve arról, hogy miután 40évig elhallgatták ma nem tesznek semmit azért, hogy a köd felszálljon (pl. hogy megtanítsák a mo.-i iskolákban a határontúli magyarság utóbbi 80évének történetét is). Az a fogalom, hogy Erdély, csak az erdélyi fejedelmek (17sz.) kapcsán tudatosul a nebulókban. Aztán utána semmi. Szóval, hogyan várjuk el, hogy ne legyen egyik oldalon románozás, másik oldalon szélsőséges revizionizmus ha a tényeket sem adják át az iskolákban a 80-év alatt történtekről? (Javasoltam már többször trindex-es kérdézz-felelek kapcsán is Fodor G.-nak és Kövér L.-nak, hogy legalább egy emléknapot vezessenek be, úgy mint a Holokauszttal tették.
Előbbi válasza nem adott okot a bizakodásra.)
2006. november 1., 21:39
Nem tudom, hogy Trianon történelmi szükségszerűség volt-e vagy sem, de hogy az, amit nagyapáink a múlt század első felében műveltek Nagy-Magyarország címen, tuti, hogy nem volt sem korrekt (hogy tapintatosan fogalmazzak), sem túl sokáig fenntartható. Ha nem lettek volna annyira elszállva, kompoly esélyünk lett volna a méltányos rendezésre, pl. független Erdély, így viszont aránytalan büntetést kaptunk az egykori hülyeségünkért.
Bár tanultunk volna belőle.
De a második világháborúba nagyrészt revizionista vágyálmok suggalatára uggrottunk fejest, minha nem szívtunk volna pont ugyanúgy 30 évvel azelőtt, sőt, Koltai tragikomikus filmjéből arra bátorkodom következtetni, hogy egyesek még mindig nem értik, miért is történt Trianon.
Viszatérve Horvártországra: a kedvedért bizisten utánanéztem a neten (http://www.regiofolyoirat.hu/newspaper/1992/3/08%20Sebok_Laszlo.doc), Baranya 1910-ben már nem volt magyar többségű – akkor mi az ördögről is beszélünk?! És különben is. Ha valaki le akar szakadni, szakadjon. Feltéve, hogy képes lesz az új kisebbségeknek széles körű jogokat biztosítani.
Ezért is félek annyira az ún. székelyföldi autonómától a SZNT „olvasatában”: legutóbbi nagygyűlésükkor három nyelven írták ki a bannerre, hogy autonómiát székelyföldnek. Magyarul, angolul és – fogózkodj! – székelyül, róvásírással. Románul természetesen minek. No comment, nemdebár… Holott én az egész autonómiás sztorit azzal kezdtem volna, hogy leüljek a székelyföldi románok képviselőivel, és közösen feltérképezzük, mi az, amit ők is vállani tudnak, s mi az ahol érdemes kompromisszumokba belemenni. De nehogy má’ egy bősz székely a megalkuvás ilyen fokára alacsonyodjon le…
2006. november 2., 00:24
Baranya lehetett akármilyen többségű 1910-ben, a lényeg az, hogy magyarok éltek ott, ezért jelkép a Nagymagyarország.
Ha mindenki kedvére szakadozhatna akkor miért tétlenkedünk.
Abban egyetértek veled, hogy szükséges meggyőzni a székelyföldi románságot. Ameddig ez megtörténik addig nézzük meg, hogy Antal Árpád és tsa. tiroli, baszkföldi, katalóniai utazása milyen eredménnyel járt. A többségi (nevét már nem tudom) csak általánosságban beszélt, egyetlen pozítiv élménye a béke volt. Vajon azt megkérdezte-e az utazásuk során, hogy mitől lett béke?
2006. november 2., 07:32
Egyébként az egyesület neve elég haladó, européer : ,,Közösségért Egyesület”. Ez a közösség ez egy olyan fogalom, amit Amerikában is nagyon szeretnek, és a nemzetet helyettesíti kicsiben.
Egybevág azzal a szabadelvű(?) gondolattal, hogy: ,,Nem a területet, régiót kell nemzetiesíteni, hanem a nemzetet kell regionalizálni”. Ebben van valami előremutató is, mert a közös kapocs, a lokálpatriotizmus akár össze is köthetne különböző etnikumú feleket, ha elég bátorság lenne bennük.
Mindezt összevetve a területi autónómiával, én úgy látom, hogy az önrendelkezés arra kéne alkalmas legyen, hogy a gazdasági térvesztést és a mesterséges beavatkozásokat az etnikai összetételbe megállítsa – ez kéne legyen a mi szempontunk. A kiegyensúlyozást, (hogy ne legyen vesztes egyik fél se) közvetlenül kvótarendszerrel lehetne talán garantálni Székelyföldön, de akár Erdély-szerte. Ezzel a székelyföldi románság máris jól járna, mert a kvótarendszer többet juttat, mint amennyi demokratikus választások alkalmával egy számbeli kisebbségnek kijut.
De egyelőre ott tartunk, hogy B.elnök és tsai. még véletlenül sem ejtették ki eddig a Székelyföld szót a szájukon. Tehát ők még a nemzetet a saját, és nem a mi felfogásunk szerint akarnák regionalizálni, ha egyáltalán készek erre.
2006. november 3., 20:06
Kesztió,
“Nem tudom, hogy Trianon történelmi szükségszerűség volt-e vagy sem, de hogy az, amit nagyapáink a múlt század első felében műveltek Nagy-Magyarország címen, tuti, hogy nem volt sem korrekt (hogy tapintatosan fogalmazzak), sem túl sokáig fenntartható. Ha nem lettek volna annyira elszállva, kompoly esélyünk lett volna a méltányos rendezésre, pl. független Erdély, így viszont aránytalan büntetést kaptunk az egykori hülyeségünkért.”
Nagyapáinknak egyetlen bűne volt: elveszteték a háborút. Nem azért szívunk most, mert rosszul bántunk az akkori kisebbségekkel (USA hogy bánt az indiánokkal, törökország az örményekkel stb… tőlük mit vettek el?), hanem mert gyengék voltunk, illetve a vesztes koalícióhoz tartoztunk.
Ezért, és csakis ezért büntettek. A hiba pl a hadsereg lefegyverzése volt az I vh után, ezt ugyancsak Törökország példája, illetve részben Sopron visszaszerzése bizonyítja.
“Komolyra véve a szót: én ezt a jelképet inkább szegénységi bizonyítványnak érzem, jelzésnek, hogy valaki nem képes szembenézni a jelen realitásával, …”
-nekem is ilyen matrica van az autómon, de mindig viszek magammal útlevelet amikor Erdélybe megyek, nem próbálok áttörni a határon. Te pedig örvendj, hogy a modern, realitásokkal szembenéző modernek közé tartozol. (Egyébként: igazad van, van bennem ilyen tendencia. Az őseim közt sokan vannak, akik nem tudtak szembenézni a realitásokkal, és 1848, I. vh-ban szemeszálltak a túlerővel. Meg is járták, mind meghaltak. A hülyéi.)
“Hogyha (egykori) országhatárok felemlegetésére van szükség ahhoz, hogy valaki tudatosítsa, hol élt és él a magyarság 1100 esztendeje, akkor régen rossz az egész…”
Szerinted térképre rajzolt országhatárok felemlegetése nélkül ezt hogy lehet tudatosítani? Gondolatátvitellel?
2007. december 20., 17:18
Kedves kesztió!
Tetszik amit mondasz és van benne igazság is, de nem mindenhol értek veled egyet. Korábbi hozzászólásaidból egyetértek azzal hogy székelyföldön a románságot is be kellene vonni az autonómia párbeszédbe, meg hogy miért is vesztettünk el országrészeket 1920-ban, ezen igenis el kell gondolgodni.
Viszont én nem érzem szegénységi bizonyítványnak a nagy M.o. térképet. Én kedvelem. Ez a törtinelmünk ami ha tetszik ha nem de a mi múltunk szerves része. Az én falaomon is kint van.Nem dédelgetek revizionista gondolatokat. Ismerem a történelmünket és álomvilágba érezném magam ha úgy értelmezném ezt a térképesdit mintha minden percben várnék arra hogy visszacsatolják az elszakított területeket.Nekem a térkép nem azt sugallja hogy egy vesztes nemzet vagyunk, hanem hogy a múltban milyen sokszínű volt is Magyarország. Ezer példa van arra hogy a világon élő nemzetek, vallások, közösségek hogyan tartják becsben a múltjukat, történelmüket.Nyilván nem voltunk makulátlanok, és ez az amiből kellene hogy tanuljon a magyarság, nem pedig azt forszírozni hogy a nagymagyarország térkép az szélsőjobbos, meg revizionista esetleg
(urambocsá’) fasiszta