Az Erdélyi Napló elemzése a közel-keleti helyzetről
Az Erdélyi Naplóban időnként megjelennek olyan szövegek, amelyek, na mindegy, nem mondok semmit, ítéljétek meg ti. Itt az anyag:
Vérengző cionizmus
Izrael önvédelmét, a zsidó állam jogos háborúját emlegetik az érezhetően egyik oldalon elkötelezett szűrőkön átjutó hírek a libanoni háborúról, a csigolyaroppantó mosolyú amerikai külügyminiszter asszony pedig figyelmezteti Szíriát, hogy tartsa tiszteletben Libanon területi épségét. Úgy látszik, az arcátlanságnak nincs határa. Mégis álmosan ásítozva bár, de ébredezik a világ közvéleménye. Izraelről, erről az ENSZ-határozatokat soha meg nem tartó terrorista államról lehull az álarc, és ami marad, az a purim szellemében féktelenül gyilkoló fenevad.
A hivatalos közlés szerint egy szerencsétlen izraeli tizedes foglyul ejtése váltotta ki az izraeli hadigépezet nekilendülését, Libanon megtámadását. A híradások már fogalmazásukban hazugok voltak, ugyanis a katona „elrablásáról” szóltak, holott a nemzetközi hadiegyezmények értelmében a harcoló felek nem elrabolják, hanem foglyul ejtik egymás katonáit. A szóhasználat azt a valótlan sztereotípiát volt hivatva erősíteni, mely szerint a Hezbollah (magyar fordításban Isten Hadserege) terrorista szervezet. Erről azonban szó sincs. A Hezbollah egy síita politikai alakulat, amely rendkívül fontos oktatási, szociális és karitatív tevékenységet végez Dél-Libanonban, fegyveres szárnya pedig a gyakorlatilag nem létező libanoni hadsereget helyettesítve védi az országot. Amint látható, szükség is van erre, hiszen a hadüzenet nélkül támadó zsidó állammal egyedül a Hezbollah gerillái tudják fölvenni a harcot.
A Közel-Kelet közel hatvan éve tűzfészek. Hat évtizede háborúznak a zsidók az arabokkal. És pontosan ennyi ideje sulykolják az európai közvéleménybe, hogy az arabok csúnya, gonosz terroristák, míg az izraeliek áldozatok. Nos, a valóság kissé más. Hogy a történelmi konfliktust megértsük, vissza kell menni az időben Izrael létrejöttéig.
A második világháború után a zsidóüldözés miatt lelkiismeret-furdalástól gyötört európai nagyhatalmak úgy döntöttek, hogy a földrajzi Palesztinát két részre osztják, egy zsidó és egy palesztin államra. Az ENSZ Közgyűlése ezt 1947. november 29-én meg is szavazta. És a véres konfliktus abban a pillanatban kirobbant, két zsidó terrorszervezet, az Irgun és a Stern-csoport ugyanis etnikai tisztogatásba kezdett a nekik ítélt területen. Ők a felelősek a Deir Jaszin arab faluban (amely falu az ENSZ döntése értelmében a jeruzsálemi nemzetközi övezethez tartozott) 1948. április 9-én elkövetett vérengzésért, amelynek során kétszázötvennégy fegyvertelen arabot, köztük nőket és gyerekeket mészároltak le. Az Irgun egyik vezetője volt a később Nobel-békedíjjal kitüntetett izraeli miniszterelnök, Menáhem Begin. Ez a vérengzés előrevetítette, mire számíthatnak a térség arab lakói. Ezek után nem csoda, hogy Izrael 1948. május 14-i kikiáltásának másnapján Szíria, Libanon, Irak, Jordánia és Egyiptom hadserege megtámadta az új országot, de az arab seregek – mivel nem hangolták össze hadműveleteiket – vereséget szenvedtek. Ezek után Izrael lendült támadásba, mivel nem volt elégedett az ENSZ által neki ítélt területek nagyságával. A zsidó állam az 1956-os szuezi válság idején megtámadta Egyiptomot, elfoglalta a gázai övezetet, a hatnapos háborúban (1967) pedig Ciszjordániát, a Golán-fennsíkot és a nemzetközi felügyelet alatt álló Kelet-Jeruzsálemet, majd a várost Izrael fővárosává nyilvánították. A szélsőséges Izrael-barát média azóta is Jeruzsálemet hazudja fővárosnak, holott az Tel-Aviv. A kommunikációs hadviselésre jellemző, hogy az 1967-es villámháború kitörésének reggelén az izraeli lapok, saját lakosságuk megtévesztése céljából, egyiptomi támadásról harsogtak. De az is lehet, hogy nem hazudtak, csak nem bontották ki egészen az igazságot.
A zsidó állam területi éhsége persze csak a naiv békeálmodókat lephette meg. Azokat, akik nem vették figyelembe, hogy Izrael létrehozásának eszmei alapja a cionista ideológia, melynek célja, hogy minden zsidót egyetlen államban telepítsen le. A cionizmus a XIX. század második felében született meg éppen Magyarországon, atyja a budapesti születésű Herzl Tivadar. Fő műve A zsidó állam – kísérlet a zsidókérdés modern megoldására címet viseli. Ebben feketén-fehéren leszögezi: „Palesztina a mi felejthetetlen történelmi hazánk (…) Palesztina a Nílustól az Eufráteszig terjed.”
A Nílustól az Eufráteszig. Ez fontos alapvetés. Ha előveszünk egy térképet, és Herzl kinyilatkoztatását összevetjük az Izrael által folytatott hódító háborúkkal, akkor világosan láthatjuk, hogy a zsidó állam pontosan ezt a gondolatot szeretné beteljesíteni. Tévedés tehát azt hinni, hogy a közel-keleti háborúskodásoknak az olajkincs az oka. Olaj ugyanis van a világ más, békésebb pontjain is, és az kevesebb anyagi és emberáldozattal is kitermelhető. A térség hat évtizedes vérengzései a cionizmus diadalra juttatását célozzák. Ebben pedig feltétel nélküli partner az Egyesült Államoknak nevezett politikai konglomerátum. Közismert tény, hogy a tengerentúl különösen erős a zsidó lobbi. Akaratuk ellenére semmi nem történhet Washingtonban. Egyik legfőbb eszközük a dollár, az amerikai fizetőeszköz ugyanis nem az amerikai állam tulajdona! A dollárt az amerikai jegybank, a magántulajdonú (!) Federal Reserve nyomja és adja – pénzért – használatra Washingtonnak. Az amerikai államnak tehát gyakorlatilag nincs anyagi függetlensége. Márpedig aki fizet, az rendeli a zenét. A történelem során akadt egy amerikai elnök, aki állami felügyelet alá szerette volna vonni a Federal Reserve-et. John Fitzgerald Kennedynek hívták. Mint tudjuk, őt Lee Harvey Oswald, a „magányos merénylő” Dallasban lelőtte. Oswaldot pedig az a Jack Ruby tette el láb alól, akinek teljes neve Jacob Rubinstein volt, s akinek portréja ott virított a budapesti Bálint Zsidó Közösségi Ház Kosher nostra – zsidó maffiózók Amerikában című kiállításán.
Ezek fontos adalékok ahhoz, hogy megértsük, milyen mozgatórugói vannak az „amerikai” politikának. Nem véletlen, hogy a héjáknak nevezett háborúpárti washingtoni adminisztrációt is ez a kör testesíti meg. Az intelligenciával és műveltséggel nem épp vastagon kibélelt Bush elnök pusztán eszköz e héjatársaság kezében.
Figyelemreméltó kijelentéseket tesz az Egyesült Államokról az antiszemitizmussal igazán nem vádolható Israel Shamir izraeli író: „A zsidó kultúrát áthatja a bosszú gondolata. (…) Amerikai zsidók hozták létre Hollywoodot, és Hollywood fő témájának a bosszút tette. Lényegében az amerikai filmipar a zsidó kollektív tudat kifejeződése, és ez volt az amerikai psziché létrehozásának fő tényezője. Hollywoodból a bosszú szétáramlott a földön és hathatósan segítette annak a világnak a létrehozását, amelynek most lakói vagyunk. (…) Az éretlen Amerika nem tudott ellenállni a zsidó mentalitás hatásának és zsidó állam lett, Izrael nagy testvére. A trieri rabbi egyik unokája, Karl Marx már az 1840-es években megjósolta, hogy Amerika zsidó állam lesz és a kapzsiság és elidegenedés zsidó ideológiáját öleli magához. (…) Amerika egészében véve egy nagyobb zsidó állam, amelynek a Közel-Keleten kívül is vannak érdekeltségei.” (Jiddis Medina, Magyar Demokrata, 2001. október 4.)
A bosszú népe, azaz a szélsőséges cionisták persze az Ószövetségben is megtalálják szellemi alapjaikat. Mert mit is mond a zsidó vallás istene Mózesnek az Ószövetség tanítása szerint? „Óvakodj attól, hogy szövetséget köss annak a földnek a lakóival, amelyre bevonulsz. Csapda lesznek számodra, ha majd köztük élsz. Inkább rombold le oltáraikat, zúzd szét emlékköveiket és pusztítsd el szentélyüket.” (Mózes II. Könyve, 34.12 és 34.13.) Valamint „…elűzöm előled a népeket, és messze kitolom határaidat”. (Mózes II. Könyve, 34.24.) Ez meglehetősen világos beszéd, egyértelmű világnézeti alap. Akárcsak Eszter könyve, amelyben a Perzsiában élő zsidók „bosszút álltak ellenségeiken, és lemészároltak közülük hetvenötezret” (Eszter könyve, 9.16). Ez utóbbi vérengzés ünnepe a purim, amit ma is évről évre megülnek a vallásos zsidók.
A közel-keleti véres hat évtized magyarázata tehát nem elsősorban anyagi érdekeltségekben rejlik. Persze „járulékos haszonként” ez sem jelentéktelen. De a legfontosabb a cionista küldetéstudat mindenáron való érvényre juttatása. Ha kell, fegyverrel. Ha szükséges, környezeti katasztrófa árán, ha másként nem megy, a nemzetközi hadijog által tiltott foszforbombákkal összeégetett arab csecsemők holttestei árán. S hogy kik azok az urak, akik a világ dolgait irányítják, s akiket már Wass Albert is meg akart keresni, hogy visszakövetelje tőlük a hegyeit, azt egyértelművé teszi az a tény, hogy Izrael ellen, bár a zsidó állam az ENSZ határozatait papírrongyoknak tekinti, mindeddig soha nem hozott szankciókat a világszervezet. A náci zsidóüldözésre hivatkozva máig dollármilliárdokat sajtolnak ki a németekből, a magyarokból és más gerinctörött népekből, miközben Izrael következmények nélkül, sőt a demokrácia mintaországának tekintett Egyesült Államok fenntartások nélküli segítségével művelheti ugyanazt, mint a nácik. Az amerikai messianizmus Koszovóra hivatkozva bombázta a magyarok lakta Délvidéket, fantomok után vagy – mint később elismerték, nem létező – tömegpusztító fegyverek után kutatva megszállta Afganisztánt és Irakot, polgárháborúba és káoszba taszítva az utóbbi országot, békés célú nukleáris kísérletei miatt fenyegeti Iránt, miközben a tömegpusztító fegyverekkel rendelkező, civileket, sőt ENSZ-tisztségviselőket gyilkoló, népirtó Izraelt teljes mellszélességgel támogatja ez a messianizmus. A cél, hogy megsemmisítsék a cionizmus minden lehetséges ellenségét.
A világ népei viszont lassan bár, de ébredeznek, ha kormányaik úgy tesznek is, mintha édes lenne az álom. Az elemi igazságérzet és az erkölcs egyre többekben gerjeszt szent indulatot a farizeus rasszizmus ellen. A kérdés csak az, mikor pattan el a végsőkig feszített húr
Ágoston Balázs
2006. szeptember 29., 09:52
Miert erzem ugy, hogy a cikk szandekosan a zsidosag ellen beszel, bujtorgat, es a mar amugyis feszes hangulatot hivatott meg feszesebbe tenni. Az Erdelyi Naplotol egyebet nem vartam, nincs meg egy sovinisztabb, elvakultan mellveregetobb “tiszta magyar, raadasul fuggetlen” lap….Akkor mikor osszeszedtek az osszes peldanyt miert nem tudtak egyuttal be is tiltani, hogy ne fertozze folyamatosan a koztudatot???…
2006. szeptember 29., 11:47
betiltani? dehogy. az csak fokozná a hévet. ezt kicsit megszervezni, a pálya szélére állítani, magyarázatot kérni a főszerkesztőtől, egyértelművé tenni, hogy ez a brand mit ér, az igen. Amúgy egy diszkrimináció-ellenes bepanaszolás is beleférne szerintem…
2006. szeptember 29., 12:53
tegyetek meg’ mar jartasok vagytok ebben, en mindenkepp tamogatom az otletet’
2006. szeptember 30., 09:58
Miert baj az, ha valaki neven nevezi a dolgokat???
2006. október 4., 01:00
Emberek, kénytelen vagyok megbontani a harmóniát.
A dán karikatúrák ügye óta tudjuk, hogy a nyugati civilizációhoz hozzátartozik a sajtószabadság.
A sajtószabadságba beletartozik az is, hogy Izrael állam viselkedésének nyitját is elemezheti a szabad sajtó.
Izrael állam megértéséhez nem árt esetleg az izraeli állam alapja, a zsidóság vallását sem megérteni.
Ha ezen cikkben a nyelvezetet meghagyva, kicseréljük az Izraelt bármelyik arab országra, mondjuk Szíriára, és a zsidó vallást a muzulmánra, akkor ez a cikk bármelyik nyugati lapban megjelenhet sztárújságíró tollából, és senki nem háborodik fel.
Izraellel ez másképp lenne?
(Az egyetlen különbség Izrael és arab szomszédai között, amit Amerikában váltig idéznek, hogy Izraelben demokrácia van, ezért lehet atombombájuk stb.)
2006. október 4., 01:04
Szóval, ha a Diszkriminációellenes Tanácshoz akartok fordulni ezügyben, akkor szerintem tovább kell keresgélni.
2006. október 4., 01:24
S mi köze egy Izraelről és az USA-ról szóló irásnak a Diszkrimináció-ellenes Tanácshoz? Nem történt semmilyen uszítás a helyi zsidóság, mint közösség ellen.
2006. október 4., 11:24
Figyelj csak Zoli, ez a mézesmázas-tudálékosság valóban feladja nekem a leckét. Az üzenete antiszemita annak ami írsz és nem a tartalma. Amúgy nagyon tévedsz, nyugati sztárjújságíró nem írna ilyen szennyet, a véleményt és a háttéranyag két különböző dolog, ezeket nem szokás összerakni. Igazad van ez a blog sokkal erősebb, mint a Diszkriminációellenes hatóság, amit tehettem már megtettem. Az lehetne még, hogy a Transindex nekimegy egy jó kis akcióval az Erdélyi Naplónak, de ez már az ő dolguk.
2006. október 4., 16:15
Én csak egy ellentmondásra akarom felhívni a figyelmet illetve egy hiányosságra.
Az ellentmondás
A sajtószabadság szerintem Európában nem létezik. Még Amerikában is így tartják ezt, mert a vészkorszak után nem illett, s fogadjuk el, hogy ma sem illik bizonyos témákat feszegetni jóérzésű embereknek, Európában. Amerikában ez másképp van, mert ott nem volt zsidóüldözés és a zsidó emberek nyíltan felvállal(hat)ják identitásukat, és ők csak a japánokkal bántak el.
Akkor meg mi a fenének védték úgy a sajtószabadság nevében a dán karikatúrákat. Én nem is hiszek a sajtószabadságban, mert konzervatív, vallásos emberként nemegyszer érzem azt, hogy visszaélnek vele, amikor sértő, pejoratív módon beszélnek-írnak egyesek mondjuk a keresztyén egyház tanításairól. A gyűlöletbeszéd és a sajtószabadság állandó súrlódását tapasztalhatjuk akkor is amikor ilyen irásokat elemezgetünk, s akkor is amikor az arab világ szándékait, a teokráciák vallásos eredőjét elemzik. (A konkrét fenti cikkben szerintem nem a gyűlöletbeszéd mezején kell keresgélni, de az is lehet, hogy az én mércém van magasan, amikor másokról van szó.)
A hiányosság:
Én úgy tartom, hogy kisebbségiként nagyon is hasonló helyzetben lehet egy erdélyi magyar egy középeurópai zsidóval. A sémák is azonosak, amelyekkel támadhatók ezek a közösségek, közvetve vagy közvetlenül. Az egyik tipikus példa, amikor egy többségi nemzet újságírója (mondjuk román, szlovák) az anyaországot támadja (Mo.), amit mi esetleg rossz néven vehetünk. A hiányosságot ott látom, hogy ti kisebbségi újságírók, akkor miért nem ezt a párhuzamot emelitek ki, miért elégedtek meg a csupasz felháborodásotok , megállapításotok közlésével. Nem gondoljátok, hogy hatásosabb lenne a cikk, a blogbejegyzés is, ha mondjuk ezt a cikket párhuzamba állítanátok egy-két nemrégi Ziua cikkel, és pontról pontra kimutatva a hasonlóságot.
Nem tetszik nekem az, hogy igénytelen külföldi sémákat átvéve (pl. mo.-i) naponta futnátok a Diszkrimináció-ellenes tanácshoz, ahelyett, hogy párhuzamokat észrevéve (sajátos erdélyi magyar helyzetünkkel összevetve) esetleg egy magyar ügyben is petíciót nyújtanátok be egyidőben.
2006. október 4., 16:23
Egyébként pedig köszönöm, hogy a válaszodban megkaptam a ,,antiszemita üzenet” minősítést. Azt reméltem, hogy megpróbálunk a dolgokról beszélgetni, nem pedig rövidrezárjuk a vitát egy gyors megbélyegezéssel.
2006. október 4., 19:55
Zoli, ez a második hozzászólásod már jobban tetszik, nincs sok köze az Erdélyi Naplóban megjelent cikkhez, hanem általában szól a témáról, ez a gyengéje viszont. Van egy ismerősöm, aki azzal foglalkozik, hogy összerakja és frissíti a burkolt antiszemita technikákat. A fenti szöveg hemzseg az ilyen apró trükköktől és a te első szöveged is, mert az idézett szöveg nem az Izrael állam működéséről rátnja le a lepjet, ahhoz túl felültes. Ehelyett szoft-ban hozza az antiszemita paneleket. Nem is olyan szoftban, egyébként. Amúgy most kezdek arra hajlani, hogy mégiscsak kellen egy balhé a diszkrináció-ellnseknél, hogy tanúlja meg az Erdélyi Napló, hogy ilyen gátlástalan förmedvényt lehozni bizony ügyet von maga után.
2006. október 4., 20:44
Nézd, én ilyen cikket nem írnék a mai fejemmel.
S ha elolvasom akkor önmagában a cikket nézve (nem azt, hogy hol jelent meg, ki írta stb) azt gondolom, hogy nem zsidó vallású-etnikumú polgártársaink ellen van írva. Lehet, hogy tévedek.
De meg kell vitatni azt, hogy Izraelről, vagy az USA-ról, vagy a Drábik Jánosi értelemben vett uzsoracivilizáció alapjairól (amelyet szerinte nem egy etnikumhoz kell kötni, a zsidósághoz) szabad-e írni cikket. Erről szólt az első hozzászólásom.
Meg kell vitatni azt is, hogy bármilyen ilyen témában (Izraelről) írott cikk maga után vonhatja-e a zsidóellenesség vádját? Magyarul, azért mert valaki Izrael-ellenes nem biztos, hogy zsidóellenes (ezért vitattam, hogy mi köze a honi diszkriminációs tanácsnak az izraeli politika elemzéséhez).
Pl. tudjuk-e hogy Izraelben a polgári házasságkötés intézménye nem ismert (egy izraeli magyar jogásznőtől hallottam a Dunán), hanem csak vallási házasságkötés van. Állam és egyház összefonódása. Teokrácia? Tudjuk-e, hogy Izraelnek azért lehet atombombája, mert ott demokrácia van. Iránnak pedig azért nem lehet, mert ott nincs demokrácia. És ezért képes lesz lerohanni az USA Iránt is.
Azt hiszem, nem vagyok megrögzött Izrael-ellenes, de azért ezen tényeket megemlíthetem a véleményszabadságra hivatkozva, abban reménykedve, hogy nem sértek meg másokat.
A muzulmán világról pedig rosszat is írnak manapság, ahol a vallásuk gyökereit is elemzik. A karikatúráktól kezdve a pápa megszólalásáig. Tehát ha valaki ugyanezt teszi (mérsékelten) a zsidósággal akkor az rögtön antiszemita?
Különbséget kéne tegyen mindenki (ha tud) az anyaország és az etnikummal szembeni problémái között. Ezt az újságírókra is értem.
(Ezt mi is érezzük, hogy milyen jól jön az egyeseknek, amikor Mo.-t szidva belénk is rúgnak, vagy azáltal, hogy Mo.-t terrorista államnak nevezik, rajtunk akarják elverni a port.)
Az eszentés molnár j. kijelentéséről elfogadom, hogy zsidóellenes üzenetet sugall, alkalmas félelemkeltésre, bizalmatlanság ébresztésére, és csodálkozva de tudomásul veszem hogy a DiszkrEllenHivatal hivatalból megvizsgálta.
De elvárom, hogy ezek után Becali Bölönit becsmérlő szavaira is hivatalból reagáljon, s a sor folytatható.
A mo.-i importcikk amivel vádoltalak kifejtve a következő: az ,,antiszemitázás sémája”: ha valaki gyanús (jobboldali, nemzeti) kiejti az Izrael, zsidó szavak egyikét a száján az rögtön antiszemita. (Kövér nemegyszer járt így.)
Ennek jogosságát és helyességét, célrevezetőségét vitatom.
2006. október 7., 00:27
huhh, nem is ertem, hogy fer meg egyaltalan ketseg ahhoz, hogy a fenti szoveg antiszemita…
egy gyors kis szovegelemzes:
“Izraelről, erről az ENSZ-határozatokat soha meg nem tartó terrorista államról lehull az álarc, és ami marad, az a purim szellemében féktelenül gyilkoló fenevad.”
m. zoli, te sziriaval es a muzulman vallassal peldalozol, de tegyuk ugyanezt a romai katolikus vallassal (bar te reformatus vagy, ugyebar). Irjuk at a szoveget:
“Vatikanrol, errol a bigott papa vezette allamrol lehull az alarc, es ami marad, az az inkvizicio szellemeben lefolytatott modern keresztes haboruk fektelen gyilkolasa”
Na, milyen?
2006. október 7., 20:10
Ismétlem: ez a Vatikán bírálat nem biztos, hogy a keresztyénség bírálatával egyenértékű.
Elismertem én is, hogy anyaország elleni támadás alkalmas lehet egy egy honi csoport ellen való fellépésre. Magyarként tudjuk, hogy a többségi nemzet magyar revizionizmussal való ijesztgetése, fenyegetettségérzése milyen hatással van a magyarként való megmaradás biztonságára. Itt, szomszédos országok lévén ez igen bevált eszköz és igen könnyen hihető a szomszédság ténye miatt.
A kérdés az, hogy amikor cikket ír valaki egy évtizedek óta stabil világpolitikai szereplő modern történelméről, logikájáról, mozgatórugójáról (vallásos konzervatív pártok pont úgy tagjai a parlamentnek, mint a tálibok voltak Afganisztánban) akkor antiszemitát kiáltsunk-e vagy sem.
Én az eredeti cikk legingoványosabb részének azt tartom, amit a Israel Shamir izraeli író mond – a szerző által idézve.
2006. október 11., 15:24
“az antiszemitizmussal igazán nem vádolható Israel Shamir izraeli író”:
http://en.wikipedia.org/wiki/Israel_Shamir
2006. október 11., 20:25
Ha a Google-be beírom, hogy ,,Oriana Fallaci on muslims” akkor az első tíz találat között van egy-két olyan cikk (pl.
http://www.newyorker.com/fact/content/articles/060605fa_fact), amelyikből kiderül, hogy könyvében a muzulmánokat szaporodó patkányoknak nevezte, ésatöbbi.
Attól félek, hogy gyermekeink-unokáink fejére majd azt fogják olvasni, hogy ,,apáitok csendes vagy aktív együttműködésével folyt a faji diszkrimináció és uszítás” – ha nem tiltakozunk az ilyen nyelvezet ellen kellő eréllyel.
2006. október 29., 12:48
A cikk finoman szólva elfogult (megtörténik, és nemcsak pă meleágurile noásztre), féligazságokkal dobálózik, egyoldalúan mutatja be a tényeket, leheletfinoman visszafogott gyűlölet sejlik (sugárzik?) ki belőle, na meg amolyan mosolyognivalóan patetikus, ahogy már megszoktuk az Erdélyi Naplótól és társaitól.
De innen a Diszkiriminációellenes Tanács hatáskörébe tartozásig még hosszú az út…
Amúgy magunk között legyen mondva, tényleg bűzlik valami Izraelben, ahogy minden olyan közösségben, ahol (vallási) fanatizmus, szélsőségesség, sovinizmus ütötte fel a fejét, ahol a közösség a történelmi hivatástudat rózsaszín gőzétől saját orra hegyéig nem lát.
Csakhogy ez nemcsak Izraelre igaz, ugyebár.
És ez már tényleg nem tartozik ide, de azért kíváncsi vagyok, hogy pl. az erdélyi kultúrán nvelkedett kolozsvári zsidóság hány százaléka ért egyet a szélsőséges cionizmus túlkapásaival.
A szomorú az, hogy a cikkben leírtak pont egy hiteltelen, színvonaltalan, elfogult, önmagát századjára lejárató sajtótermék hasábjain jelentek meg. Holott ugyanezt (vagy legalábbis a megfontolásra érdemesebb részét) kulturáltan, visszafogottan, keményen bíráló, de nem a gyűlöletre, hanem a konstruktív vitalehetőségre fókuszáló módon is szóvá tehette volna valaki – ha nem is pártatlanabb, de nyitottabb, szélesebb látókörű, civilizáltabb sajtótermékben is.
2006. november 6., 20:53
Zénó, vagy egy 3 soros vázlatom egy esetről ami a DiszkrEllenesT.-hoz tartozik. Véleményeznéd-e, segítenél-e a benyújtásban?
Z.
2006. november 6., 20:54
nem ,,vagy egy 3 soros” hanem ,,van egy 3 soros”.
2006. november 8., 20:25
Halló, halló! Ez nem a jogi tanácsadó iroda?